Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hiúz

2011.09.20

Párduchiúz

A Természetvédelmi Világszövetség szerint Kihalófélben lévő faj.

 

Az ibériai hiúz, spanyol hiúz vagy párduchiúz a hiúz nem  kihalófélben lévő tagja. Sokáig az eurázsiai hiúz egyik alfajának tartották, de ma már bizonyítottan külön faj. A leginkább veszélyeztetett európai ragadozó és a világ legritkább macskaféléje.

Az ibériai hiúz egykor gyakori állat volt az Ibériai félszigeten, sőt Dél-Franciaországban is élt néhány példány. A 20. század elején még körülbelül 100 000 példánya élt, de az 1960-as és  1990-es évek közt az állatok 80%-a eltűnt, a vadászat és az üregi nyulak megfogyatkozásának következtében. A spanyol hiúznak mára csak elszórt populációi maradtak Spanyolország délnyugati részén, Portugáliából pedig talán már ki is pusztult. Legnagyobb populációja a dél-spanyolországi Coto Dońana Nemzeti Parkban található. 2007-ben a becsült populáció körülbelül 100 egyedre tehető.

 

A párduchiúz megjelenésében az eurázsiai hiúzhoz hasonlít, csak kisebb kiadásban, testhossza maximum 1 m (de általában kevesebb), beleértve 15 cm-es farkát. Marmagassága azonban neki is körülbelül 70 cm, hosszú lábai miatt. A felnőtt állatok 8-10 kg-ot nyomnak, a nőstények kicsit könnyebbek. A spanyol hiúz pofája alapvetően sokkal macskaszerűbb, mint a többi hiúzé. Bundáján határozottabban látszódnak a pöttyök, innen ered a párduchiúz elnevezés. Az spanyol hiúz bundájának alapszíne világosabb az eurázsiai hiúzénál, világosszürke vagy sárgásbarna. Pof*szakálla sokkal markánsabb, mint a többi hiúznak.

 

Mivel kisebb többi rokonánál, zsákmányállatai is kisebb termetűek, a mezei nyúlnál ritkán zsákmányol nagyobb állatot. Szürkületkor vadászik, rágcsálókra, nyulakra, rovarevőkre, madarakra, hüllőkre és kétéltűekre, tehát mindenre, ami mozog és elég kicsi. Azonos "ízlésük" miatt vetélytársa a vörös rókának, az ichneumonnak és a vadmacskának. Mivel az utóbbi időben túlvadásszák, illetve járványok ritkítják a nyúlpopulációt, a hiúzok rákényszerülnek, hogy nagyobb állatokat is zsákmányoljanak, például dámsz*rvast, muflont és őzet. Egy kifejlett hímnek naponta egy, egy vemhes nősténynek pedig naponta három nyulat kell megennie, hogy le ne gyengüljön. A spanyol hiúz legjobban a nyílt erdőkkel kevert nagy kiterjedésű bozótosokat kedveli, ugyanis a nyílt terepen élnek fő zsákmányállatai, a ligetekben pedig kialakíthatja vackát. Egy kifejlett ibériai hiúznak 10-20 négyzetkilométer territóriumra van szüksége, de a terület mérete a vadászható állatok mennyiségétől függ. Magányosan élő és vadászó állat. Lopakodva cserkészi be prédáját, vagy hosszú ideig fekszik és vár valami fedezék mögött, amíg egy állat elég közel nem kerül a rejtekhez. Kitűnő látásának köszönhetően a párduchiúz egy egeret 75, egy üregi nyulat 300, egy őzet pedig akár 500 méterről kiszúr.

 



A párzási időszak beköszöntével a nőstény elindul partnert keresni, ilyenkor territóriumát is otthagyhatja. A 2-3 kölyök a párzás után 65-75 nappal jön világra. A fiatal hiúzok 18 hónaposan hagyják el anyjukat, és még körülbelül 6 hónapba telik, mire új területet találnak maguknak. A hímek 2-3, a nőstények 2 éves korukban válnak ivaréretté. A párduchiúz, akárcsak a nemzetség többi tagja, vadon 10-12 évig él.

 



Az ibériai hiúz a világ legritkább macskaféléje, felmérések szerint már alig száz példány él belőlük szabadon, s azok közt is csak 38 fogamzó képes nőstény van. A fő veszélyt a portugáliai és spanyolországi paratölgy-erdők kivágása, a szőrméjéért való vadászás és az üregi nyúl visszaszorulása jelenti, leginkább azonban az autók veszélyeztetik a hiúzokat, 2000 óta a párduchiúzok 62%-a gázolásban pusztult el. Még utolsó menedékükben, a Coto Dońana Nemzeti Parkban sincsenek biztonságban az autóktól. Szakemberek szerint, ha az állatok ilyen mértékben hullanak el, az ibériai hiúz öt éven belül kipusztulhat, és akkor ez lesz az első macskaféle kihalása a kardfogú macskák kihalása után, amik még a pleisztocén végén haltak ki. Halvány reménysugár, hogy 2005-ben a világon először fogságban születtek spanyol hiúz-kölykök, szám szerint három, azóta pedig még négy. Ezek a születések felvetik a lehetőséget, hogy fogságban való szaporítással talán meg lehet menteni az ibériai hiúzt, de egyelőre még vadon próbálják megóvni.

 

 

Egy elhunyt gazdag spanyol asszony néhány állatvédelmi szervezeten keresztül, becslések szerint 9 millió eurót (2,4 milliárd forintot) hagyott az állatokra, mindenekelőtt az ibériai hiúzra vagy más néven párduchiúzra (Lynx pardinus), mely a világ legveszélyeztetettebb macskaféléje.

A kilenc millió euróból hármat (710 millió forintot) az ibériai hiúz megmentésére kell fordítani. A pénzt befektetik majd egy fajfenntartó programba, melynek célja a faj fogságban történő tenyésztése.

Az El País napilap szerint a 60 éves jótevő 2008-ban halt meg, és vagyonát állatvédelmi szervezetekre hagyta.

Dél-Spanyolországban és Portugáliában ma már csak 200 ibériai hiúz él szabadon, még a XX. század kezdetén számuk 100 000 körül volt.

Az ibériai hiúz hossza elérheti az egy métert, súlya pedig a tizenöt kg-ot. A kardfogú tigris végleges kihalása után, az ibériai hiúzt tartják a leginkább veszélyeztetett macskafélének. 

Mocsári hiúz kölykök születtek a Jászberényi Állat- és Növénykertben. A mocsári hiúz (Felis chaus) kis termete, alkalmazkodóképessége és rejtett életmódja miatt szinte észrevétlenül képes megélni az ember közelében is. (fotó: H. Szabó Sándor)

 

Kanadai hiúz:

Amerika északi részein, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok területén honos. Dél felé a nagy tavak övéig, nyugat felé pedig a Sziklás-hegységig található. Leginkább erdős vidékeken tartózkodik.A teljesen kifejlődött hím hossza 115 centiméter, amiből 13 centimétert a farokra kell számítanunk; vállmagassága körülbelül 55 cetiméter. Kitűnik tehát, hogy a kanadai hiúz valamivel kisebb termetű a közönséges hiúznál. Bundája sűrűbb és hosszabb szőrű, mint európai rokonáé, barkója és fülpamata is nagyobb. Gereznájának uralkodó színe barnás ezüstszürke, a sötétkék foltok a háton alig, a törzs két oldalán is csak kevéssé tűnnek ki. Törzsének két oldalát és lábszárait hullámos, de annyira halvány sávok szelik át, hogy csak közelről vehetők észre; bizonyos távolságba már teljesen beleolvadnak az alapszínbe. A lábak külső oldalán valamivel élénkebb a sávos mustrázat, valóságos foltokat azonban csak a karok belső oldalán, a könyök táján láthatunk. A test felső oldalának színezete észrevehető fokozat nélkül megy át az alsó testoldal szennyesszürke, a hason pedig sötétszürke alapszínébe. Orra hússzínű, ajkai sárgásbarnák, az ajkak széle sötétbarna, pofája világosszürke, homloka valamivel sötétebb és hosszában csíkolt. Füle tövén szürkésbarna, szélén feketebarna, középső részén nagy, fehér folttal díszített, belső oldala pedig hosszú, sárgás szőrrel borított. Barkója, az állkapocs két oldalán lévő, meglehetősen nagy fekete foltot nem számítva, világosszürke; farka felső oldalán vörhenyes és sárgásfehér sávok váltakoznak, alsó oldalán egyenletesen világossárga; a farokvég fekete. A bunda egyes szőrei tövükön sárgásbarnák, följebb sötét, majd szürkéssárga gyűrűvel tarkázottak, hegyük pedig fekete, vagy szürke. Bajuszsörtéinek legtöbbje fehér, néhánya azonban fekete. Nyári gereznája inkább vörhenyesbe, a téli pedig inkább ezüstfehérbe játszó.

Eurázsiai hiúz:

Az eurázsiai hiúz (Lynx lynx) Európa és Szibéria erdeiben élő közepes termetű macskaféle, mely élőhelyén egyike a fő ragadozóknak. Sárgás bundáját fekete minta övezi; a bunda mintája eltérő lehet: az erősen pettyezett bundától a tisztán látható foltokig eltérhet egyetlen fajtán belül. A hiúzok nyulakra, rágcsálókra, rókákra és akár őzekre is vadásznak.Az állat hossza 70-110 centiméter; a hím nagyobb a nősténynél. Vállmagassága 50-75 centiméter, farokhossza 15-25 centiméter és testtömege 15-38 kilogramm. A hím körülbelül 15 százalékkal nehezebb a nősténynél. Az eurázsiai hiúz alkatára jellemző a hosszú láb, amelytől oldalnézetben közel négyzet alakúnak tűnik. E tekintetben a macskafélék általános felépítésétől a hiúz tér el a leginkább. A végtagok nagy, erős és kerekded mancsokban végződnek. Főként télen, amikor ezek szőrzete a legerősebb és a legtömöttebb, kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az állat tömegét nagy felületen oszlatják szét: körülbelül 40 gramm jut egy négyzetcentiméterre. A hóban úgy halad, mintha csak hótalpakon járna, e tekintetben csak a rozsomák szárnyalja túl. Az eurázsiai hiúz a mély, kevésbé összeállt hóban sem süpped be úgy, mint például a farkas, a puma vagy a tigris. Nyomai mancsról mancsra élesen elválnak egymástól, hasa szinte soha nem érinti a havat. Mellső lába a hátsó hosszának csupán 80 százalékát éri el, ezért úgy tűnik, mintha fara nehezebb volna. Így már alkata is arra enged következtetni, hogy a hiúz gyors vágtára és hatalmas ugrásokra képes. Hátsó lábán a karmok kevésbé erősen görbültek, mint a mellsőn, ahol a körülbelül 4 centiméteres karmok szinte sarlószerűen hajlanak hátra. Futás közben az állat visszahúzza őket hüvelyükbe. Rossz távfutó. Az eurázsiai hiúz bundájának az alsó szőrzet igen tömött, selymes, efölött a koronaszőrök 5-7 centiméteresek. A hátoldalon a szőre sűrűbb, mint a hason, bár annak hosszabb szőrszálai miatt ez éppen fordítva tűnik. A vörös vagy vörösbarnás hát sötét foltozása erősen változó, de tájanként jellemző lehet. Rövid, szinte csonkának ható fekete végű farkát a hiúz fel tudja mereszteni. Az eurázsiai hiúz jellegzetes pofáján a szemek egészen elöl ülnek, így lehetővé teszik, hogy az állat egy széles mezőben a térben is lásson. Arcát alulról viszonylag hosszú pofaszakáll keretezi, amely nyomokban más macskaféléknél is látható, de messze nem olyan kifejezett. Feltételezik, hogy mint egy parabola, elősegíti a hallást, hasonlóan a baglyok arcfátyolához. Az eurázsiai hiúz valóban nagyon jól hall, vadászat közben is leginkább erre az érzékére támaszkodik. A hiúz fülén 4 centiméter hosszú, fekete bojt van, amelynek segítségével képes a hangforrás helyét pontosan meghatározni. A bojt színe feltűnően elüt a világos hátsó fülszegélytől. A hiúz koponyája a macskafélékre jellemző, rövid, hatalmas szemfogak ülnek benne, amelyeken vékony barázda (vércsatorna) húzódik.

Az eurázsiai hiúz túlnyomórészt éjjel tevékeny. De napközben is lehetnek aktív periódusai, különösen ha éhes, és nincs kitéve üldöztetéseknek. Nappali pihenőjét valamilyen rejtett helyen tölti, ami lehet egy hasadék, barlang, üreg vagy nagyon sűrű bozót. Helyenként borz- vagy hódvárakba is behúzódik nappalra. A vadászterület annak minőségétől függően 20-60 négyzetkilométer lehet. Egyetlen éjszaka a hiúz 20 kilométert is be tud barangolni. Többnyire magánosan jár territóriumát vizeletének szaganyagával jelöli meg. Svédországban nem ritka, hogy egy hím jól behatárolt revírje egy családos nőstényét is magába foglalja. Ilyenkor a területet időben és térben osztják meg egymás között.

Az állat tápláléklistája a kisemlősöktől (az egerektől) az őzig és a szarvasborjúig terjed. Egyik legfontosabb zsákmányuk a nyúl. Méteres ugrásokkal vetik rájuk magukat, és mancsukkal ütik le őket. A dél-szibériai hegyekben viszont az őz áll prédáik között az első helyen, 46 százalékos gyakorisággal. A magas hóban ugyanis az őz nehezen halad, a hiúzok éppen ehhez alkalmazkodtak. Ahol gyakori, ott a császármadár is nagy számban szerepelhet étlapjukon. Jellegzetes területhű magtartásuk miatt a hiúzok még ott sem pusztítják túlzottan a zsákmányállatok állományát, ahol még szép számban élnek. Így a szlovák Kárpátokban az őzeknek csak évi 2.9 százaléka, a gímszarvasoknak 1,3 százaléka és a zergéknek 5-6 százaléka esik nekik áldozatul. Az Urálban az őzállomány évi 12 százalékát ejtik el, de veszélyt itt sem jelentenek a táplálékállatfajok számára. Az eurázsiai hiúz néha rókákra és egyéb madarakra is vadászik.

Az ivarérettséget 1,5-2 éves korban éri el. A párzási időszak február-március között van. A párzásra kész nőstények vizeletükben szagjelet hagynak, a hímek pedig párt keresve barangolnak. Ilyenkor hallani érdes nyávogásukat is, egyébként csöndesek. A vemhesség 65-74 napig tart, ennek végén legfeljebb 4 kölyök jön a világra. Az ellés valamilyen jól rejtett, megközelíthetetlen helyen, amelyet előzőleg kibélelt, zajlik le. Az újszülött apróságok 250-300 grammosak. Fülnyílásukat még finom bőrredő fedi. Szemüket a 12. napon nyitják ki. Néhány nappal később kezdenek kinőni tejfogaik, és a kölykök már ki-kijárnak a vacokról. Ha felfedezik őket, anyjuk más rejtekhelyre viszi át a kicsiket. Az elválasztás félév után következik be, de a második hónap végén már a zsákmányból is esznek. Az első tél után 7-10 kilogrammot nyomnak. Az elválasztás után a kölykök még egy évig az anyjukkal maradnak.

Párduc hiúz:

  

 

Az ibériai hiúz, spanyol hiúz vagy párduchiúz a hiúz nem (Lynx) kihalófélben lévő tagja. Sokáig az eurázsiai hiúz egyik alfajának tartották, de ma már bizonyítottan külön faj. A leginkább veszélyeztetett európai ragadozó és a világ legritkább macskaféléje.A párduchiúz megjelenésében az eurázsiai hiúzhoz hasonlít, csak kisebb kiadásban, testhossza maximum 1 m (de általában kevesebb), beleértve 15 cm-es farkát. Marmagassága azonban neki is körülbelül 70 cm, hosszú lábai miatt. A felnőtt állatok 8-10 kg-ot nyomnak, a nőstények kicsit könnyebbek. A spanyol hiúz pofája alapvetően sokkal macskaszerűbb, mint a többi hiúzé. Bundáján határozottabban látszódnak a pöttyök, innen ered a párduchiúz elnevezés. Az spanyol hiúz bundájának alapszíne világosabb az eurázsiai hiúzénál, világosszürke vagy sárgásbarna. Pofaszakálla sokkal markánsabb, mint a többi hiúznak.

Mivel kisebb többi rokonánál, zsákmányállatai is kisebb termetűek, a mezei nyúlnál ritkán zsákmányol nagyobb állatot. Szürkületkor vadászik, rágcsálókra, nyulakra, rovarevőkre, madarakra, hüllőkre és kétéltűekre, tehát mindenre, ami mozog és elég kicsi. Azonos "ízlésük" miatt vetélytársa a vörös rókának, az ichneumonnak és a vadmacskának. Mivel az utóbbi időben túlvadásszák, illetve járványok ritkítják a nyúlpopulációt, a hiúzok rákényszerülnek, hogy nagyobb állatokat is zsákmányoljanak, például dámszarvast, muflont és őzet. Egy kifejlett hímnek naponta egy, egy vemhes nősténynek pedig naponta három nyulat kell megennie, hogy le ne gyengüljön. A spanyol hiúz legjobban a nyílt erdőkkel kevert nagy kiterjedésű bozótosokat kedveli, ugyanis a nyílt terepen élnek fő zsákmányállatai, a ligetekben pedig kialakíthatja vackát. Egy kifejlett ibériai hiúznak 10-20 négyzetkilométer territóriumra van szüksége, de a terület mérete a vadászható állatok mennyiségétől függ. Magányosan élő és vadászó állat. Lopakodva cserkészi be prédáját, vagy hosszú ideig feszik és vár valami fedezék mögött, amíg egy állat elég közel nem kerül a rejtekhez. Kitűnő látásának köszönhetően a párduchiúz egy egeret 75, egy üregi nyulat 300, egy őzet pedig akár 500 méterről kiszúr!

A párzási időszak beköszöntével (január-február) a nőstény elindul partnert keresni, ilyenkor territóriumát is otthagyhatja. A 2-3 kölyök a párzás után 65-75 nappal jön világra. A fiatal hiúzok 18 hónaposan hagyják el anyjukat, és még körülbelül 6 hónapba tellik, mire új területet találnak maguknak. A hímek 2-3, a nőstények 2 éves korukban válnak ivaréretté. A párduchiúz, akárcsak a nemzetség többi tagja, vadon 10-12 évig él.

Vörös hiúz

               

 

A vörös hiúz Észak-Amerikában honos, Dél-Kanadától egészen Dél-Mexikóig. Az Amerikai Egyesült Államok legelterjedtebb macskaféléje annak ellenére, hogy a sportvadászok lövik, a farmerek pedig szőrméjéért vadásszák, különösen elterjedési területének északi részén.

Az állat testhossza 50-80 centiméter, farokhossza 15 centiméter és magassága 50-60 centiméter. Testtömege átlagosan 6-11 kilogramm, de a 16 kilogrammot is elérheti. Minél északabbra élnek, a vörös hiúzok annál nagyobbra nőnek. Bundájának színezete hasonlít az eurázsiai hiúzhoz, de az állat vörösebb.

A vörös hiúz elkülönülten él, és éjszakai vadász. A vörös hiúzok hímjei gyakran 100 négyzetkilométernél nagyobb vadászterületre tartanak igényt, bár e területek peremét átfedhei más hímek vadászterülete. A nőstények territóriuma körülbelül feleakkora, ezek azonban szinte sohasem fedik át egymást. Egy hím vadászterületén belül rendszerint két vagy három nőstény él. Tápláléka üregi nyúl, mezei nyúl, rágcsálók, juh, fiatal szarvas és madarak. Fogságban akár 30 évig is élhet.

Az ivarérettséget egyéves korban éri el; a hímek legkorábban kétéves korukban szaporodnak. A párzási időszak február és március között van. A vemhesség 60-65 napig tart. Az alomban 2-4 kölyök születik. A kölykök egy hét múlva nyítják ki a szemüket, és még 8 hétig szopnak. Amint hozzászoktak a szilárd táplálékhoz, a hím is hozzájárul az etetésükhöz. A hím vörös hiúznak, aki három almot gondoz a területén, néha tizenkét kölyök táplálékáról kell gondoskodnia. A kis vörös hiúzok 6-9 hónapig vagy a következő ellésig az anyjukkal maradnak.

Karakál

karakál (Caracal caracal), más néven sivatagi hiúz, egy közepes termetű Afrikában és Délnyugat-Ázsiában élő macskaféle. Bár nem közeli rokona a hiúzoknak, hegyes, pamacsban végződő füle és viszonylag rövid farka nagyon hasonlóvá teszi hozzájuk. A DNS-vizsgálatok alapján megállapították, hogy legközelebbi rokona a szervál.A karakál Dél-Afrikától az Arab-félszigeten keresztül egészen Közép-Ázsiág elterjedt.

A faj magyar neve (sivatagi hiúz) némileg félrevezető, ugyanis a karakál a kimondottan sivatagos területeket kerüli. Félsivatagokban, szavannákon, bozótosokban, felföldi területeken tartózkodik legszívesebben, ahol a fialáshoz is megfelelő rejtekhelyet (sziklaüreget vagy dús aljnövényzetet) talál.

A karakál teste vörösesbarna-homokszínű, kivéve fekete füleit, fehér állát, torkát és hasát. Igen karcsú felépítésű, lábai meglehetősen hosszúak. Marmagassága kb. fél méteres, átlagos testhossza 80-120 centiméteres, farka nagyon rövid (20-30 centiméter hosszú). Testtömege 13-19 kilogramm között mozog.

A karakálok magányos éjszakai vadászok. Idejük nagy részét a talajszinten töltik, bár kiválóan ugranak és másznak. Elsősorban rágcsálókkal, madarakkal és kisebb antilopokkal táplálkoznak. Zsákmányukat olykor a leopárdokhoz hasonlóan fákon rejtik el, hogy később elfogyaszthassák a fölösleget. A nappalt árnyékban, gyakran földimalacok elhagyott üregében töltik.

A karakál egész évben szaporodhat. 69-78 napos vemhességet követően a nőstény 1-6 kölyköt hoz a világra, akiket kb. 10 hétig szoptat, de még vagy egy évig együtt marad a család. Az utódok 12-16 hónaposan érik el az ivarérettséget. Egyes példányok fogságban akár 19 évig is elélhetnek.

 


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

tudomány a hiúzról

(Mátray Emília, 2012.02.27 09:27)

A hiúz a:tigris és a macsaka rokona és a kicsinye.A kia hiúz édes mint a kis cica és erős mint a tigris. Vadon él és eleven szülő. Kis hiúzt lehet tartani 4 honaposig. Nagyon vigyázzatok ha tartotok mert ha már 5 hónapos korkor ha nem számoljuk akkor már kis ragadozó lesz. Vigyázzatok vele. Jó állat tartást és jó hétvégét és jó hétköznapot

cuki hiúz

(csontos boglárka, 2012.02.27 09:25)

a kis hiúzok nagyon kicsik és nagyon cukik,roko-
na a házimacska.A vadmacskák csoportjába
tartozik.

cuki hiúz

(mátray emilia, 2012.02.27 09:17)

a kis hiúzok nagyon kicsik és olyanok mint egy kis cica és ez azért van mert a hiúz a tigris és a macsa rokona ezt mindenkinek tudni a kell! Bármikor mehetnek a Budapesti állatkertbe és a Nyíregyháziba. Jó hétvégét és hétköznapot