Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Macik

2011.09.20

http://judo.freeblog.hu/files/medve.jpg

A jeges medve a kihalással fenyegetett állatfajok népes táborába tartozik. Pedig lakóhelye meglehetősen zord vidék, az Északi-sark környéke. Azonban itt is utolérte az ember által okozott környezetszennyezés képében mutatkozó kipusztulás réme. A globális felmelegedéssel járó változások élőhelyének megszűnéséhez vezethetnek. Sajnos úgy tűnik, hogy sötét jövő vár ezekre a nagyszerű élőlényekre.

A sokféle medvefaj közül nem csak a barna medvét fenyegeti a kipusztulás réme, hanem fehér bundás rokona a jeges medve is erre a sorsra juthat. Az északi sarkkör végtelen hó- és jégmezőin élő ragadozót szintén az ember és tevékenysége sodorta végveszélybe. Latin nevén (Ursus maritimus) tengeri medvének hívják az északi területek csúcsragadozóját, mivel ideje nagy részét a sarki tengerek hideg vizében tölti, de mi maradjunk az ugyanolyan találó elnevezésénél, hogy jeges medve. Neve jól mutatja élőhelyének jellegzetességét az Északi-sark nem túl barátságos roppant hideg vidékét, a fagy örök birodalmát.

A jeges medve kizárólag húst fogyaszt, mivel növényzet egyáltalán nem található a Földnek ezen a részén. Étrendjében a fő fogásnak a fóka számít, de eszik halakat, tengeri madarakat és általában mindent ami mozog. Emiatt az emberre is veszélyes ragadozót tisztelhetünk benne. Hatalmasra képes nőni, súlya elérheti a hatszáz kilogrammot, hossza pedig elérheti a 2,5 métert. Nagyszerűen érzi magát a zord körülménye között, élőhelyén az emberen kívül nincs más ellensége. A jeges medve a sarkkör bajnoka, kitűnően úszik és gyorsabban fut a rénszarvasnál, bundájának színe pedig tökéletes álca a hómezőkön. Csak fekete szemei és a kitűnő szaglású orra üt el környezetétől. Nem túlságosan szapora állat, kétévente márciusban, esetleg áprilisban hoz a világra egy, vagy maximum négy bocsot.

Nagyjából 30-35 évig tart földi pályafutása. Amit ráadásul az utóbbi időkben jelentősen megrövidít az ember jelenléte az Északi-sark környékén. A globális felmelegedés miatt pedig az egész emberiséget okolhatjuk veszélyeztetettségükért. Ennek jelei ugyanis hamarabb érzékelhetőek a sarkokon. Ez a jeges medvék számára azt jelenti, hogy vadászterületeik egyre zsugorodnak, mivel a jégtáblákon úszva vadásznak. Ahogy a felmelegedés hatására egyre csökkennek a jéggel borított területek, úgy csökken a jeges medvék élettere és túlélési esélyei. Hosszabbak lettek a viszonylag meleg időszakok, ezért a medvék kevesebb zsírtartalékot tudnak felhalmozni, ami azzal jár, hogy erőnlétük egyre romlik. Ez a vemhes nőstények és a bocsokat szoptató anyák számára akár végzetes következményekkel is járhat.

A klímaváltozás csak az egyik fenyegetés a medvék számára, egyre nagyobb területeket vannak kitéve az ember általi szennyezésnek. A nagy olajmezők odacsábították az energiára éhes embert a jeges medve birodalmába. A kitermeléssel járó tevékenységek mindegyike végzetes csapás a medvéknek. Az esetleges balesetekkel járó olajszennyezések általában az állatok pusztulását okozzák. A bundájukért elpusztított jeges medvék száma eltörpül a fentebb említett okok miatt elhullott egyedek sokasága mellett.

Becsült adatok szerint kb. 20-23.000 jeges medve él a világnak ezen a jéggel borított, fagyos részén. A sarkkör térségében a telek egyre enyhébbek, a tavasz hamarabb hozza az enyhülést, hamarabb töredezik a jég. Az elmúlt száz évben öt fokkal emelkedett a sarki levegő hőmérséklete, húsz év alatt 3%-al lett vékonyabb a jégtakaró. Egyes számítások szerint, ha ez a tendencia folytatódik, 2080 körül már nem lesz jég az Északi-sark, a jeges medvék otthona felett. Ez pedig számukra egyet jelent kihalással.

 

 

 

http://png-images.bloglap.hu/kepek/201112/0_10_jegesmedve110.png

Az eurázsiai kontinens mintegy felén, továbbá Alaszkában, valamint az USA és Kanada nyugati részén is megtalálhatjuk. Mexikóból és az Atlasz-hegység vidékéről (ahol két különálló alfaja élt) mára kihalt. Különböző alfajai rendkívül változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak a félsivatagoktól a magashegységeken át a tundráig; az alfajok testfelépítése, mérete és viselkedése egyaránt jelentősen különbözik.

 

Teste 1–3 m hosszú, tömege ennek megfelelően 100–800 kg.

A barna medve a gyakorlatban tipikus mindenevő; megeszik gyakorlatilag mindent, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, éppen rovar, kisemlős vagy szarvas méretű zsákmány. Nyáron elsősorban növényeket, terméseket és hagymákat fogyaszt. A dögöt sem veti meg. Több esetben megfigyelték a barna medvék kannibalizmusát: főleg az idősebb hímek hajlamosak arra, hogy felfalják a fiatalokat. Természetes ellensége gyakorlatilag nincs: egyedül a szibériai tigris tekinti időnként zsákmányállatának, de az ilyen összeütközés ritka. A tigris kisebb termetű alfajait épp ellenkezőleg, a barna medve öli meg időnként.

A barna medve bármelyik napszakban lehet aktív, de rendszerint reggel és este táplálkozik, a nap többi részét pedig fedezékében tölti. Ehhez többnyire egy mélyedést ás magának, és belefekszik. Több száz kilométereket is bekóborol egy év alatt, mindig az adott évszakban legtöbb táplálékot kínáló területeket keresve.

Alapvetően magányos állatok, de a bő táplálékforrásoknál többen is összegyűlhetnek. Ilyenkor több korosztályból álló családi csoportok alakulnak ki, és ezekben viszont már megfigyelhetőek az egyedi erőn alapuló dominancia-viszonyok. A legerősebb hímek a legmagasabb rangúak, bár a bocsaikat védő nőstények a legagresszívabbak.

A nőstény medvék leginkább május és június között párosodnak, akár több hímmel is. A hímek megküzdenek egymással a párosodás jogáért, és a nyertes 1–3 hétig igyekszik is védeni a megszerzett nőstényt.

 

Rendszerint két-három kölykük születik, a bocsok gyorsan fejlődnek: 3 hónapos korukra már 15 kg-osak, és a 6. hónapban elérik a 25 kg-ot. 18–30 hónapos korukig szopnak, de 5 hónapos koruk után már nem csak anyatejen élnek. A fiatalok legalább a második tavaszig anyjukkal maradnak, de a legtöbbször 3–4 évig együtt élnek. A hím medvék nem vesznek részt az utódok gondozásában, sőt, kifejezetten veszélyeztetik azokat. A fiatalok 4–6 évesen válnak ivaréretté, de 10–11 éves korukig még nőnek. A természetben körülbelül 25 évet élnek, állatkertben azonban az 50 éves kort is elérhetik.

Számos alfaja él szerte a világban, például az észak-amerikai grizzly medve.

Örvös medve

Az örvös medve (Ursus thibetanus) csak Ázsia középső részén, Észak-Indiában, illetve Tibetben, a Himalája hegységeiben fordul elő, de látták már a tajga környékén is. Kedveli az erdős területeket.

A kifejlett állat teste 130-190 centiméter, súlya 110-150 kilogramm. Legjellegzetesebb vonása, melyről a nevét is kapta, a mellső két végtagja felett lentről felfelé elvékonyodó fehér V alakú sáv. Ha két lábra áll, erről mindig fel lehet ismerni, ugyanis jól elüt alapjában szürkés-fekete szőrszínétől. Eredete vagy funkcója tisztázatlan, nincs kizárva hogy a társas viselkedésben vagy az udvarlásban lehet szerepe.

Álló örvösmedve

Az örvös medve tápláléka után jobbára éjszaka jár. Kitűnően mászik fára, nem túl nagy termete révén a magas koronák között is épít magának lakhelyet. Ragadozó, de elfogyaszt minden növényi táplálékot, és néha a dögöket is megeszi. Olykor beéri bogyókkal, gyümölcsökkel, kisebb gerinctelenekkel, vagy lépesmézzel, esetleg rágcsálókkal, szarvasokkal, máskor egy-egy szarvasmarhát, juhot ragad el, s e kedvtelése miatt nem túl népszerű a helybéli lakosság körében.

Vemhességi ideje 200 nap, az utódok ritkán vannak kettőnél kevesebben. A bocsokat anyjuk védett helyen hozza világra, vagy a sűrű bozótosba húzódva, esetleg egy barlangban, nagyobb üregben. A bocsok háromévesen válnak ivaréretté, és szerencsés esetben akár 20-30 évig is élhetnek.

 

Óriáspanda

Az óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca), eredeti rendszertani nevén Ursus melanoleuca (fekete-fehér medve), vagy bambuszmedve a medvefélék (Ursidae) családjába tartozó emlős. Elterjedése csak maradványfoltokra korlátozódik Közép- és Dél-Kínában. Az óriáspanda természetes élőhelyei a sűrű erdővel benőtt szubtrópusi hegyoldalak. Itt él nyáron 2700–4000 méter magasságig, télen alacsonyabbra vándorol, gyakran 800 méteres magasságig. Élettere általában nedves és csapadékban gazdag; a nyár hűvös, a tél hideg.

Az óriáspanda a fejétől a farkáig 120-150 centiméter. Farka – mint a legtöbb medvéé – csonka, nagyjából 12-15 centiméter hosszú. A felnőtt állat testsúlya 75 és 160 kilogramm között változik. Az óriáspanda testfelépítése megegyezik a többi medvéével, csupán a kontrasztos fekete-fehér színében tér el tőlük. Dús, gyapjas bundájának alapszíne fehér, mellső és hátsó lábai feketék. Mellső lábainak fekete színe a háton is folytatódik, és övet alkot, amely a felsőtestet körbeveszi. Feketék ezenkívül a fülei, a szemének a környéke és néha a farkának a csúcsa is. Feltűnő színének oka pontosan nem ismert. Szóba jöhet az ellenség elijesztése, a hőszabályozás és az álcázás is. Feje más medvéknél nagyobbnak tűnik, ez elsősorban jól fejlett rágóizmainak, és az azok tapadásához szükséges megnövekedett felületnek köszönhető, amitől a koponya magas és oldalnézetből kerek lett. A faj további sajátossága a „hatodik ujj”, a mellső mancs ujjszerűen meghosszabbodott radiális kéztőcsontja, ami a hüvelykujj szerepét tölti be a táplálkozás során.

Óriáspanda a fánAz óriáspanda főként növényi táplálékot fogyaszt

Naponta igen hosszú ideig (10-12 órán keresztül) képes egy helyben üldögélni, életvitele igen lassú a rokonságához hasonlítva. Hangja báránybégetéshez hasonló.

Az óriáspanda elsősorban talajlakó, de jól mászik és úszik. A többi medvével ellentétben nem tud a hátsó lábára emelkedni. Táplálékát legtöbbször ülve fogyasztja el, így mellső mancsa szabaddá válik, hogy a táplálékot megfogja. Ezek az állatok szürkületben vagy éjszaka aktívak, míg nappal fák üregeiben, sziklahasadékokban vagy barlangokban alszanak. A bambuszbozótban alagútszerű járatokat készít, hogy a táplálkozási területét alvóhelyével összekösse.

Az óriáspandák nem alszanak téli álmot, a hidegebb évszak alatt csupán mélyebben fekvő területekre vándorolnak.

Kifejezetten növényevők, de a közvélekedéssel szemben nem csak bambuszt fogyasztanak. Szabadban ez a fő táplálékuk, a fiatal hajtásokat részesítik előnyben, idősebb hajtásokat csak ritkábban esznek. Mivel a bambusz nem túl tápláló és az óriáspandák emésztése sem állt be úgy a növényevésre, mint a származástanilag régebb óta növényevő emlősöké, sokat esznek belőle: napi szükségletük 10-20 kilogramm bambusz. Tápnövényei között találunk még tárnics, nőszirom, sáfrány és ördögcérna fajokat is. Elvétve fogyasztanak apróbb gerinces állatokat is, mint például kis rágcsálókat, pocoknyúlféléket és halakat is.

Újszülött bocsÓrisápanda a kölykével

Az óriáspanda szaporodási időszaka március és május közé esik. Erre az alkalomra a különben magányosan élő állatok párt keresnek, a hímek között harc is előfordulhat a párosodás előjogáért. A legtöbb kölykedzés augusztusra vagy szeptemberre esik, ilyenkor egy vagy kettő, ritkán három bocs születik. Az újszülöttek parányiak, csupán 90-130 grammosak és selymes fehér bunda borítja őket. Ekkor még a testhossz kb. harmadát a farok teszi ki. Az anya és kölyke közötti súlykülönbség az óriáspandák esetén a legnagyobb a fejlett emlősállatok között. Ikerszülés esetén az anya hamarosan kiválaszt egy bocsot, a többit pedig kitagadja. Kerek egy hónaposan a bocs már a tipikus színezettel rendelkezik, 40-60 naposan nyitja ki a szemét és öt-hat hónapos korban vesz magához először szilárd táplálékot. Nyolc-kilenc hónapos korig megtörténik a végleges elválasztás az anyatejtől és 18 hónaposan a bocs elhagyja az anyát. Az egyedek öt és hét éves kor között válnak ivaréretté.

A szabadon élő óriáspandák várható élettartama nagyjából 25 év.

Pápaszemes medve

A pápaszemes medve (Tremarctos ornatus) az Andokban, 4200 méteres magasságig terjedő hegyvidéki élőhelyeken fordul elő. Elterjedési területe Venezuelától Bolíviáig és Chiléig húzódik.

Pápaszemes medve

Az állat hossza 130-210 centiméter, a hím többnyire nagyobb, mint a nőstény. Marmagassága 70-90 centiméter. A hím testtömege 130-200 kilogramm, a nőstény súlya 40-65 kilogramm. Bár a kecsesebb medvék közé tartozik, jellegzetesen zömök testfelépítésű. Végtagjai rövidek, erősek, farka rövid, feje meglehetősen nagy. Szeme és füle aprónak hat, látása és hallása ennek megfelelően fejletlenebb, mint kiváló szaglóérzéke. Szőrzete a világosbarnától a fehérig terjedő színű arc- és mellrajzolatot kivéve egységesen fekete vagy sötétbarna és sűrű. A szem és az orr környékén gyakran sötétebb szőrszín figyelhető meg. Ennek és a fehér „álarcnak” köszönhető az állat neve. Mancsa széles és lapos, rajta öt hosszú, ívelt karommal, amelyeket a medve fára mászáskor vagy táplálékkereséskor használ.

A pápaszemes medve jellegzetessége a szeme körüli szőrzet

A medve kitűnő famászó; magányosan vagy családi kötelékben él. Tápláléka pálmafélék és kaktuszfélék termése és levele, gyümölcsök, mogyorófélék, rovarok, dögök és kisebb állatok.

Az ivarérettséget kétéves korban éri el. A vemhesség 8 hónapig tart, ennek végén 1-3, többnyire 2 bocs születik. A bocsok júliusban születnek, és legalább egy évig az anyjukkal maradnak.

Feketemedve

A feketemedve vagy baribál (Ursus americanus) Amerika egyik legismertebb medvéje.

Feketemedve

Első pillantásra is különbözik a barna medvétől. Keskenyebb a feje, arca hegyesebb, de homloka előbbre áll, talpa jóval rövidebb. Bundája is teljesen más jellegű és színű. Szőrzete hosszú és sima, merev, csak a fej elülső részein (homlok és arc) rövidebb. Színe fényes fekete, csak az arc két oldalán hajlik sárgás színűre. A fekete medve testhossza nem több mint 2 méter, vállmagassága valamivel több mint 1 méter.

Amerika északi részén minden erdős vidéken megtalálható. Találkozhatunk vele a keleti partvidékeken ugyan úgy, mint Kaliforniában; a messze északi tájaktól Mexikóig honos.

Nyáron is kedveli a kényelmes helyeketA feketemedve legjobban a kúszáshoz ért

Az erdő alapvetően tálalja a fekete medve étlapját, helyét mégis gyakorta változtatja. Befolyásolják ezt az évszakok, és a táplálékválaszték, mely állandóan változik. Tavasszal például a táplálékban gazdag folyamvölgyekben kóborol. Itt keresve eledelét a parton szegélyező cserjésekben jár. Nyáron behúzódik az erdőbe, hiszen ilyenkor talál megfelelő mennyiségű gyümölcsöt, bogyót, ebben az időszakban az erdő hűvösebb is. Télen a nehezen megközelíthető helyeket keresi, ahol alkalmas tanyát talál hosszabb pihenésre, alvásra. A vélemények megoszlanak arról, hogy a feketemedve alszik-e téli álmot. Egyes példányok igen, mások nem, így télen is kóborolnak. Megfigyelték azt is, hogy sok feketemedve ilyenkor északról délebbre vándorol. Vannak olyan megfigyelések, hogy enyhébb télen nem, ám hideg teleken jellemző a téli álom. Téli menedéket általában kidőlt fatörzs mellé épít. Üreget váj a földbe, oda húzódik be a hózivatarok kezdetén. A hó betemeti a fát is, a medvét is. A vadászok ilyenkor keresik fel tanyáját, amelyet nem nehéz felismerni, mert a medve meleg lehelete nyílást képez az odú tetején, ennek szélén könnyű meglátni a kicsapódott zúzmarát. Nyáron is szereti a kényelmes, puha fekhelyet, ilyenkor száraz fűből és levelekből valóságos ágyat épít. Ezt azonban már nehéz megtalálni, mert nehezen megközelíthető sűrű erdőben húzza meg magát, sziklaüregekben, kisebb barlangokban vagy olyan fák aljában, amelyeknek az ágai egészen a földig borulnak.

Gyorsan fut, nagyon jó úszó, de a legjobban a kúszáshoz ért. Pillanatok alatt fenn terem a legmagasabb fán is.

ápláléka főképpen növényi eredetű. Megeszi a füvet, leveleket, a félig vagy egészen érett gombát, bogyókat és az erdő által kínált mindenféle gyümölcsöt. Egész teste és fogazata a ragadozó állatokra jellemző. Hússal is táplálkozik. Megtámadja és elragadja a háziállatokat, nem riad vissza az erős szarvasmarhától sem. Emberi településen a tenyésztett állatokban nagy kárt tehet.

A feketemedve párzási ideje július elejére esik. Az anyaállat 7 hónapig tartó vemhesség után szüli meg kicsinyeit. az utódok száma 1-4. Januárban születnek a téli szálláson. A kis medvék 30-40 napig vakok, és csak két hónapos korukban indulnak el anyjuk oldalán táplálékszerző körútjukra. Anyjuk nagy szeretettel nevelgeti és tanítgatja kicsinyeit, veszélyben halált megvető bátorsággal védelmezi őket.

Fogságban megszelídül, jellemző rá, hogy látogatóitól ennivalót koldul. Kedvessége és szépsége miatt nehéz ellenállni neki. Az indiánok húsáért, szőréért, hájáért vadászták.

Koala

A koala szinte az egész életét az eukaliptusz fákon éli le. Éjszaka kb. 4 órán át táplálkozik, és közben úgy 500g levelet fogyaszt el, a többi időt szunyókálással tölti biztonságosan beékelődve egy ágvillába. Időnként lemászik, hogy fát váltson vagy emésztése serkentése érdekében földet, fakérget, kavicsot egyen. Békés külleme ellenére a koala rögtön harap és karmol. Rövid, vastag végtagjain éles karmok és szemcsés talppárnák találhatók, ezekkel kapaszkodik a fakéregbe és az ágakba.

Kis panda



 A kis panda vörösbarna vagy gesztenyeszínű, majdnem fehér fülkarimával, szem feletti foltokkal. Az arcon barna „könnycseppcsíkok” is húzódnak. A testhossza 50-60 cm, a farok 28-50 cm, súlya 3-6 kilogramm. Karmai részben visszahúzhatók. Kitűnően mászik. Az üldözői elől a fákra menekül, télen szívesen napozik a fák ágai között.
A bambuszlevelek- és hajtások mellett a kis panda más fűféléket, gyökereket, gyümölcsöket, madártojásokat, madárfiókákat, lárvákat, egereket, gyíkokat is megeszi.

Rövid füttyökkel és visításokkal kommunikál. Fő élőhelye a sűrű, mérsékelt övi hegyi erdők 1800-4000 méter közötti magasságban.
A nőstény faodúban levéllel, mohával, puha növényi anyaggal kibélelt fészekben neveli az utódokat.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.