Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Puma

2011.09.07

puma, ezüstoroszlán

A legek földjén, a puma hazájában "ezüstoroszlánnak", "amerikai oroszlánnak", "hegyi oroszlánnak "is nevezik a vadmacskák családjának egyik legelegánsabb tagját. Kétség nem fér hozzá, hogy ez a méltóságteljes megjelenésű macskaféle Észak-Amerika legveszélyesebb ragadozója. Ám erő és rátermettség terén elmarad dél-amerikai rokonától, a szintén jó kiállású jaguártól. Az oroszlánnal pedig egy napon sem lehet említeni.

Puma, más néven ezüstoroszlán

 

A puma hatalmas területeken portyázik, élettere egészen Dél-Amerika csücskéig húzódik. Az első telepesek idején még a mai New York területén is éltek egykor pumák, de a civilizáció egyre távolabbra szorította őket.

Hegyes, dombos vidékeken, füves térségeken él, ahol hatalmas ugrásokkal teríti le áldozatát, már ha az nem nagyobb nála. Bármit elejt, ami testméretéhez passzol, kiváló mászótudománya miatt a fákon élő madarak sincsenek biztonságban tőle. Ám a vadászok elbeszélése szerint nem a bátrabb állatok közül való, hiszen ha emberrel találja szemközt magát, sietve más elfoglaltság után néz. Természetes élőhelyén legfőbb vetélytársa a jaguár.

 

puma, nagymacska
A puma hatalmas területeken portyázik

 

Több változatát ismerjük; létezik közel egy mázsás, 170 cm hosszú puma, de akad 25 kg-os törpe alfaja is. A pumák színe is változó, az ezüstös árnyalatú sötétszürke csak Patagóniában gyakori, a kisebb testű pumák színe többnyire barnás, vörös vagy a sárga árnyalataiban pompázik. Bundája miatt régebben nagy mennyiségben vadászták.


Párduc, puma, leopárdhttp://www.misibacsi.eoldal.hu/img/mid/22/allatok-puma-szepseg.jpg

Észak-Amerikában a párduc elnevezés a pumára vonatkozik, bár a fekete párduc meghatározást kizárólag a leopárdok vagy jaguárok pettyes változatára használják. Európában és Ázsiában a párduc elnevezés a leopárdra vonatkozik, és a pettyes és fekete leopárdra egyaránt használatos

A puma (Puma concolor, előtte Felis concolor) Észak-, Közép- és Dél-Amerikában élő macskaféle ragadozó. A puma az egyetlen állatfaj, ami – Kaliforniát kivéve –, egész Amerikában vadászható, még akkor is, ha a kölykeit szoptatja. Nagysága ellenére nem tud bőgni, ám ehelyett dorombol, és ha fogságba ejtik, hátborzongató emberszerű sikolyokat hallatt. Jóval közelebbi rokonságban áll a házimacskával, mint az afrikai oroszlánnal.

 

   Egyéb ismert elnevezései még a kaguár, hegyi oroszlán, párduc, ezüstoroszlán, catamount és festett macska. A puma szó a kecsua indián nyelvből ered. Brazíliában a tupi nyelvből eredő suçuarana-nak nevezik, ám még egyéb nevei is ismertek. Tény, hogy az angol nyelvben a pumának több mint 40 különféle elnevezése van. Észak-Amerikában, főleg az Egyesült Államokban maga a párduc elnevezés a pumára vonatkozik, habár a fekete párduc meghatározást kizárólag a leopárdok vagy jaguárok melanózisos változatára használják. Európában és Ázsiában a párduc elnevezés a leopárdra vonatkozik és a pettyes és fekete leopárdra egyaránt használatos. Dél-Amerikában a párduc a jaguárt jelenti és egyaránt használják a pettyes és fekete egyedekre is. A melanózist okozó gén más macskaféléknél is előfordul, mint például az oroszlán, tigris, leopárd, jaguár, karakál, jaguarundi, szervál, ocelot, margay, vörös hiúz, Geoffroy macska esetében; azonban melanozios eseteket még soha nem dokumentáltak a Puma concolornál, bár a helyi legendák szerint a „fekete párducok” léteznek. A feljegyzett anekdoták kiemelkedőek az Egyesült Államok keleti részén levő Appalache-hegységben, azon a helyen, ahol a P. concolor elterjedt volt és az 1800-as évek végére teljesen kiirtották, és ahol a populációk terjedését nem dokumentálták, 2005-re visszatelepítették.

 

 

   A DNS elemzések megállapították, hogy a puma feltételezhetően egész közeli kapcsolatban áll a jaguarundival és az észak-amerikai gepárddal (Miracinonyx, mára kihalt), de az igazi gepárdokkal nem. A puma nem áll közeli rokonságban a többi nagymacskával, mint például a leopárdokkal és az oroszlánokkal. Ezen állatoknak - nagy elterjedési területüknek köszönhetően - színben és méretben jelentős számú változata ismert.

 

 

   A puma alfajok(26 alfajt különböztetnek meg) keveredésének hibridjei ott fordultak elő, ahol a floridai párduc vérvonalát akarták frissíteni. A hibridek sokkal életerősebbek, mint a tisztavérű floridai párducok és nem alakulhat ki közöttük beltenyészet. Annak ellenére, hogy nem állnak közeli rokonságban a foltos nagymacskákkal, létrejöhetnek hibridek a pumák és leopárdok között, melyeket pumapárdnak hívnak. A puma és az ocelot között is jöhetnek létre hibridek. Jelentettek már puma és jaguár hibrideket is, ám létezésük nem bizonyított.

 

 

   A puma előfordulása: A puma egyike a legnagyobb számban előforduló, vadon élő macskafélének, így csak az eurázsiai hiúzzal, vadmacskával és a nagyszámban előforduló leopárddal tartja a versenyt. Mielőtt a modern ember elkezdett terjeszkedni az amerikai kontinensen, a puma az egész földrészen megtalálható volt. Még ma is ez az Újvilág legnagyobb számban élő szárazföldi állata, 110 szélességi fokon keresztül az észak-yukoni területektől (Kanada) az Andok déli részéig megtalálható (a chilei és argentínai oldalon egyaránt). Az egyetlen hely, ahol a puma veszélyben van, az Egyesült Államok, főleg Florida és a keleti part térségében. Ez leginkább az ember, a harsogó városok és egyéb urbanizációs fejlődés, illetve az urbanizáció okozta fokozatos területcsökkenés miatt van. Amikor a pumát megtalálták és újra felfedezték az állam több „vad ”részén is, versenyt kellett vívniuk a már itt élő macskákkal. Puma populációk az Egyesült Államokban és Kanadában [szerkesztés] Az Egyesült Államokban majdnem teljesen kiirtották, ám nagy számban tért vissza, mára csaknem 30 000 egyed található az Egyesült Államok nyugati részén. Kanadában a pumák a préri nyugati részén Albertában, Brit Kolumbiában és Dél-Yukonban élnek. Észak-Amerikában legsűrűbben a brit kolumbiai Vancouver-szigeten élnek. A pumák fokozatosan terjeszkednek kelet felé, követve a patakokat és folyómedreket és mára elérték Missourit és Michigant. A puma a Lake Superior északi partján is megtalálható, ahol 2004-ben egy lóra támadt Ely-ben, Minnesotában. Nemsokára elérik az Egyesült Államok keleti és déli részét. Folyamatos jelentések jönnek a keleti puma megmaradt populációjának túlélőiről New Brunswickban, Ontarióban és a quebeci Gaspé-félszigetről. Az urbanizáció miatt a városszéli területeken a pumák gyakran kerülnek kapcsolatba emberekkel, különösen azokon a helyeken, ahol nagy számban él természetes zsákmányuk, a szarvas. A háziállatokra, mint a kutyára, macskára és haszonállatokra is elkezdtek vadászni, ám az emberre ritkán tekintenek élelemforrásként. Megközelítőleg 4000–6000 puma él Kaliforniában (kb. 1990-es adat) és megközelítőleg 4500–5000 egyed Coloradóban.

 

 

   Külső jellemzők: A pumák homokszínűek, fekete hegyű fülekkel és farokkal. A puma több mint 50 km/h sebességgel is futhat, 6 méterre ugrik el álló helyzetből, függőlegesen 2,5 métert ugrik és gyakran több mint 70 kilogrammot nyom. Harapásuk jóval erősebb, mint bármely háziasított kutyának. A puma karmai visszahúzhatók és négy lábujja van. A felnőtt hímek több mint 2,5 m hosszúak (orrtól farokig) és körülbelül 70 - 100 kg-ot nyomnak.  A felnőtt nőstények 2 méterre nőnek meg és súlyuk körülbelül 35 kg. A pumakölykök szőre barnás-feketés színű pöttyökkel tarkított és farkukon gyűrűk láthatók. Élettartamuk a vadonban 25 év, fogságban több. Az Egyenlítőnél élő pumák a legkisebbek, a sarkkörök felé haladva egyre nagyobb méretűek.

 

 

    Színváltozatok: A puma színe általában sárgásbarna vagy homokszínű, elrejtve őt a fő zsákmányállat, a szarvas elől. A kölykök szabálytalanul sötétbarna pettyesek, mely néha még fiatal korban is megmarad, ám az állatok öregedésével eltűnik. Abnormális esetben halvány és akár fehér színűek is lehetnek, de nem albinók). Előfordult már, hogy sötétbarna pumának világosabb volt a hasa, elsősorban Dél- és Közép-Amerikában).Nincs hivatalos feljegyzés valódi melanózisos pumákról.

 

 

   Viselkedése:  A puma testsúlyánál hétszer nehezebb zsákmányt is elejt és elhurcol. Általában nagy emlősökre vadászik, úgy mint a szarvas és a villásszarvú antilop, ám kisebb állatokat is megeszik, mint például a hód, tarajos sül vagy akár az egér, ha a szükség arra készteti. Egyedül vadászik és gyakran lesből, hátulról támad. Gyakran egyetlen harapással öl, mely harapás a koponya hátsó részére irányul, mellyel eltöri a zsákmány nyakát. A tetemet ezután legtöbbször elássa vagy lefedi, mely így még több napig is élelemként szolgálhat, míg a puma folyamatosan úton van és általában, ha szüksége van rá visszajár táplálkozni. A pumák nem dögevők, így általában csak a saját maguk által levadászott és megölt tetemből esznek. Támadásaik túlnyomó többséges sikeresen, a zsákmány elkapásával és megölésével zárul, ezért megengedhetik maguknak, hogy válogatósak legyenek. Mint a többi macska, az élelmüket saját vadászterületükön szerzik be, amit igen jól ismernek, és ahol egész életüket töltik. A felnőtt hímeknek akár 250 km²-es területük is lehet; a felnőtt nőstények területe átlagosan 50 – 150 km².

 

 

   A hímek számos nőstényt megtermékenyíthetnek. A nőstény pumák általában 3-4 kölyköt hoznak világra egy sziklás területen levő barlangban. Ha egy hím puma betör egy másik hím területére, megöli az ott élő nőstények kölykeit, így a nőstények újra fogamzóképesek lesznek. 

 

 

  Az emberre való támadások ritkák, ám előfordulhatnak – különösen, ha az ember behatol a vadonba és a pumának a hagyományos zsákmányállat látszatát kelti. Megközelítőleg 100 pumatámadás történt az USA-ban és Kanadában 1890 és 2004 januárja között, melyből 16 volt halálos; ebből 14 támadás történt Kaliforniában, melyből 6 volt halálos. Emberre és háziállatokra támadó pumák a kertvárosi területekhez társíthatók, ahol a város és a vadon találkozik. Például Boulder-ben, Coloradoban, ahol a puma hagyományos zsákmányállata, a füles amerikai szarvas is él, már hozzászoktak a kertvárosi területekhez, így az emberek és a háziállatok jelenlétéhez. Amikor a pumák már sem az emberektől, sem a kutyáktól nem félnek, zsákmánynak tekintik őket is.  A farkas és a barna medve már kipusztult, lehetővé tette a pumák számának jelentős növekedését, így mára nem maradt más ragadozó vetélytársa - bár néhány feketemedve elég erős lehet, hogy végezzen vele.

 

 

   Védekezési tanácsok pumával szemben: Nem szabad egyedül kirándulni; csoportban kell mozogni, a gyerekek mindig legyenek felnőtt felügyelete alatt. Pumával való találkozáskor nem szabad elfutni, mert sokkal gyorsabb, mint egy ember. Továbbá ez a zsákmány üldözésére sarkallja, és futó zsákmány elkapása, leterítése sokkal tisztább helyzet neki, mint egy vele szembeforduló, nem igazán zsákmányszerű lénnyel folytatott harc. Ezért meg kell állni és szembe kell nézni vele. Ha támad, vissza kell támadni. A pumák kavicsokkal, ágakkal, kerti eszközökkel, rúgással és puszta kézzel is elriaszthatók.  A legjobb hely, ahol meg lehet ütni egy pumát, az orra. Menekülésnek nem jó a fáramászás, mivel a puma legalább olyan jól (ha nem jobban) mászik, mint az ember. A kocogás, futás és biciklizés az erdei utakon különösen veszélyes lehet, mivel a futók kevésbé figyelnek a hangokra és mozgásra, melyek „üldözésre és ölésre” ingerlik az állatokat. Mielőtt ilyen kockázatokat vállalunk, tanácsos meghallgatni a helyi szerveket vagy parkőröket.

 

  A puma mindig is kedvelt állatkerti állatnak számított, már az aztékok is tartották. Az Egyesült Államokban és Kanadában olykor magánszemélyek is tartják. Magyarországon korábban általánosan elterjedt állatkerti állat volt. Aztán valami okból elfordultak tőle és néhány évvel ezelőttig kizárólag a Nyíregyházi Állatparkban él néhány egyede. Jelenleg Nyíregyházáról származó egyedek élnek a Veszprémi Állatkertben és a Szegedi Vadasparkban.

                        

         

      

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.