Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gepárd

2011.09.06

Sokan külön alfajnak tekintik a királygepárdot:

 

A csak Dél-Afrikában előforduló királygepárd egy mutáns változat, melyet korábban tévesen külön fajként (acinonyx rex) írtak le.
 
Méret: fej és törzs hossza: 112-135 cm 

 

Farok hossza: 66-84 cm
Tömeg: 39-65 kg. A hím 15 százalékkal nagyobb a nősténynél.
Élőhely: szavannák és száraz erdők
 
 
Bár az összes vadon élő macskaféle közül a gepárd szelídíthető meg a legkönnyebben, a szabad természetben élő gepárdok szokásairól nagyon keveset tudunk. Egyedülálló jellegzetességük, hogy a kutya és a macska sajtosságait egyesítik magukban, s rövid távon a föld leggyorsabb futói, akár a 100 km/órás sebességet is elérhetik.
A gepárdok sík vidéken élő, magányosan járó állatok, a párzástól és a kicsinyekkel töltött időszaktól eltekintve csak elvétve láthatók csoportokban. A kölykök száma rendszerint négy, kilencven napos vemhesség után jönnek világra.
 
 
A leggyorsabb szárazföldi állat
http://www.infotheken.net/Zoo/gepard1.jpg 

 

Ez az egyetlen macskaféle ragadozó, mely hajtással vadászik áldozatára. Rövid távolságon (kb. 500 méterig), megfelelő terepen 90 km/ó sebességgel képes futni, szükség esetén 115 km/ó sebességre gyorsulni. Ezt a gyorsaságot azonban nem képes sokáig tartani. Ha a zsákmányt nem éri utol 20mp alatt, feladja az üldözést. Ha viszont áldozatát eléri, mancsaival földre teríti, és a torkába harap. Ezután pihennie kell, hogy lehűljön és új erőt gyűjtsön.

 

Testalkata-a kis fej, apró áll, rendkívül rugalmas gerincoszlop, karcsú termet, hosszú lábak- elősegíti a futóképességet. Gerince rugóhoz hasonlóan működik: amint kiegyenesedik, előredobja a gepárd lábát. Farka olyan, mint egy kormányrúd, szokatlanul nehéz, így hirtelen fordulásoknál ellensúlyként működik. Tüdeje szokatlanul nagy, széles orrlyukaival nagy mennyiségű levegőt képes belélegezni. Futás közben szemét védőhártya védi meg, nagy szíve gyorsan továbbítja az oxigéndús vért a végtagokhoz. Karmai nem húzhatók vissza, így mélyen belevágódnak a földbe, akár a futócipő tüskéi.

Három szökelléssel 0-ról 65km/h sebességre képes gyorsulni. Egy szökellése mintegy 8m hosszú és 1mp alatt négy szökellésre képes, így 4mp alatt akár a 104km/h sebességet is elérheti.

Viszont meg kell küzdenie egy jelentős problémával, mely életét veszélyezteti. Futás közben óriási hőt termel, így testhőmérséklete a normális 37-ről 40°C-ra emelkedhet. Ha ez a hőmérséklet egy percnél tovább tart, teste végzetesen túlhevül, agya károsodik, fel kell adnia az üldözést.

 

 
Leopárd és gepárd: Ugyanaz?
 
Nem, nem és nem! Bár mindkettő nagymacska és a gepárdra a leopárd hasonlít a legjobban, megkülönböztetésük igen könnyű. A gepárd több anatómiai sajátossággal is rendelkezik. Az egyetlen macskaféle, amely nem képes visszahúzni a karmait, végtagjai hosszúak, gerincoszlopa nagyon rugalmas. A leopárdnál karcsúbb, feje kisebb. Szemétől a szája széléig vékony fekete sáv húzódik, foltjai a leopárdéval ellentétben teljesen feketék. Nyakánál a szőre hosszú, sörényszerű. Ezért a latin megnevezés: jubatus, vagyis sörényes.
 
Táplálkozás

 

Leggyakrabban gazellát (főleg thomson-gazellát), impalát és gnúborjút zsákmányol, de más patásokat is elejt 40 kg-os súlyhatárig, de csoportban megtámadják a nagyobb kérődzőket, mint a fiatal zsiráfokat és kisebb kafferbivalyokat. A magányosan élő felnőttnek elég 2-5 naponta zsákmányt szereznie, a kölykeit nevelő nősténynek azonban szinte minden nap el kell ejtenie valamilyen állatot. Mivel alkalmazkodnia kell a környezetében élő más ragadozókhoz, szinte csak nappal vadászik a déli forróságot kivéve. Vadászat közben akár 800 km2 területet is bejár, állandóan követve zsákmányállatai vonulását. Áldozatát lopva közelíti meg, s nagyjából 30 méterről támad. Próbálkozásainak nagyjából fele sikeres. Az átlagos 20-60 másodpercig tartó üldözés során csupán néhány száz métert tesz meg; de 500 méternél többet nem bír teljes sebességgel lefutni- ez az oka annak, ha a kiszemelt zsákmánynak nagy a kezdeti előnye, a gepárd kudarcot vall. Néha a futástól úgy kimerül, hogy zsákmányát más domináns ragadozók, mint pl. az oroszlán elveszik. Ezért igyekszik gyorsan, minél több húst magába tömni. Egy vadon élő gepárd naponta átlagosan 2 kg húst fogyaszt.

 

 

Védelmi helyzet

 

Úgy tűnik, hogy gepárd érzékenyebb az emberi hatásra bekövetkező élőhelyváltozásokra, mint a többi nagymacska. Eredetileg egész Afrikában elterjedt és Ázsiában az Arab-félszigettől egészen India déli részéig élt.

 

 

Észak-Afganisztán, Irán, Kelet- Dél- és Közép-Afrika területén 6 alfaja él, de az északi területeken már teljesen kihalt. Indiából 1947-ben tűnt el végleg. Elő-Ázsiában a legelőket felszántották, a természetes ivóhelyek csökkentek, s ez ottani kedvenc táplálékuk, a golyvás gazella számát is katasztrofálisan csökkentette, így súlyos következményekkel járt a gepárdok populációjára. De évszázadokon át vadásztak is a gepárdra gereznája miatt. Vadászatát évtizedekkel ezelőtt betiltották, ám az orvvadászat, az élő állatokkal folytatott feketekereskedelem napjainkban is virágzik.

 

 

Ma már mintegy 20 országból eltűntek, s bolygónkon mindössze 12000 gepárd él, ami 10%-a annak a számnak, mely még 1900-ban volt. Ázsiában ma már csak 200 példány él, emiatt az ázsiai gepárd súlyosan veszélyeztetett fajnak számít. A vadszámlálások adatai szerint az afrikai gepárd is már csak Kelet-Afrikában található meg nagyobb számban, de állományaik csak akkor fognak fennmaradni, ha megfelelő védelemben biztosítjuk őket.

 

 
 
Hangja
 

 

Ez az egyetlen nagymacska, mely nem képes üvölteni, mivel a nyelvgyököt rögzítő vékony csontocskája porcos. Madárcsicsergésszerű trillákat, rövid füttyöket hallatnak. Ezzel a hanggal hívják kicsinyeiket, és így kommunikálnak a felnőttek egymás között. Éles aou vakkantásokkal jelzik mozgásukat, de ugyanezzel a hanggal üdvözlik emberbarátjukat is, és hosszasan képesek dorombolni.

 

 
 
 
 
Szőrzet

 

Drapp színű, kicsi, kerek fekete pettyekkel. A szemzugtól feltűnő fekete ?könnycsíkok? húzódnak végig az arcán, melyet a hajdani dicsőségét sirató gepárd könnyének is tartanak. Igazából ezek a csíkok csökkentik a nap erejét, így a gepárd erős fényben is tisztán látja áldozatát. A három hónaposnál fiatalabb kölykök sötétebb színűek, hosszú, pelyhes ?sörényük? van, és testük hátoldalát, a fejtől a farokig szürkés szőrzet fedi, éles ellentétben a rövid szőrű pettyes bundával, ami a test alsó részét borítja. Életük első két-három hónapjában a kölykök olyan ezüsthátú sakáloknak látszanak, amelyek hasát és lábát különleges pettyek borítják. Később szőrzetük homokszínt ölt, a pettyek mindenütt előtűnnek és a sörény csupán nyakuk és válluk felső részén marad meg. A sivatagos területeken élő példányok foltjai kisebbek, szőrzetük alapszíne halványabb. A legnagyobb foltjaik az Afrika délkeleti terültén honos gepárdoknak vannak.

 


A gepárd: Kutya, vagy macska?
Bár a macskafélék közé sorolják őket, valójában egyetlen más állatfajjal sem lehet egyazon kategóriába sorolni.
A gepárd a kutyához hasonlóan nem tudja behúzni karmait, olyan testtartásban ül, mint a kutyák és ellentétben a macskafélékkel, zsákmányát nem lopakodásból, hanem gyors vágtában támadja le. Ugyanakkor lábnyomai, karmainak használata és a fára mászás ?valószínűleg szerzett - képessége jellegzetesen macskaszerű. Homokszínű szőrzete sima, mint egy rövid szőrű kutyáé, a rajta levő fekete pettyek azonban bolyhosak, mint a macskabunda.
 
 
Egy kis gepitöri...

 

Bármily hihetetlen, évmilliókkal ezelőtt az amerikai kontinensen élt, majd átkelve a Bering-szoroson benépesítette a három földrészt: Európát, Ázsiát és Afrikát. A gepárd (eredetileg csita) elnevezés indiai eredetű, jelentése pöttyös. Története érdekes, mivel már az ősi egyiptomi frízeken és domborműveken is találhatunk gepárdemblémákat, melyek a bátorságot jelképezik. Afrikai leletek szerint 3 millió évvel ezelőtt élt elődeink már meghitt közösségben éltek a gepárdokkal, és ötezer éve az ember már vadászatra idomította. A mongol uralkodók, indiai hercegek és egyiptomi főurak szelídített gepárdokkal vadásztak, a befogott gepárdokat szolgák közt szállásolták el, hogy hozzászokjanak az emberek jelenlétéhez. Hajtáskor bőrcsuklyát húztak a fejükre, amit csak a zsákmány hajszolása előtt távolítottak el. Ám mindössze két feljegyzés tanúsítja, hogy a gepárd valamely uralkodó kedvelt állata lett volna ? az egyik Dzsingisz kán, a másik Nagy károly kedvence volt.

 

 

 

Királygepárd

Ez az állat a gepárdtól csupán bundájának színében, hosszában és mintázatában különbözik. A mutáció abban jelentkezik, hogy a foltok összeolvadnak, nagyméretű szabálytalan mintákat alkotnak az egész testen, de főként a gerinc mentén. A farok mintázata azonban alig változik, a gepárd jellegzetes arcmintája pedig ugyanolyan marad. Míg a gepárd szőre rövid, durva, lesimuló, addig a mutáció hosszú, finom, szálkás szőrszálakat produkál.

Zimbabwe területén 1926-ban az angol Cooper hadnagynak a helybeliek addig soha nem látott állatbőr t mutattak. Ezt elküldték a londoni British Museumba, ahol a lábak nélküli bőr alapján a leopárd egy mutáns formájára gyanakodtak. Az őrnagy kétségbe vonta ezt az eredményt, így újabb példányok után kutatott. Hatalmas díjat tűzött ki egy újabb gereznáért, a bennszülöttek pedig több bőrt is hoztak lábakkal és koponyákkal együtt. Ezek alapján bebizonyosodott, hogy az ismeretlen állat a gepárdhoz áll közelebb.

Bár élő állatot akkor még senki sem látott, 1927-ben nyilvánosságra hozták, hogy a még ismeretlen állat egy gepárdfaj. A királygepárdot a rendszertanba Acinonyx rex néven vették fel. Az elméletet a 30-as években felülvizsgálták, és kimondták, hogy ez az állt nem más, mint a gepárd mutációja, mely a szőrzet már említett változásaiban jelentkezett. Ennek a felfogásnak a bizonyítékai lassan gyűltek össze, a 80-as évekig mindössze 12 gereznát sikerült találni, élő állapotban csupán hatszor látták, és egyetlen fénykép készült róla, a dél-afrikai Krüger Nemzeti Parkban.

Aztán a 80-as évek elején létrehozott ausztráliai gepárdszaporító kutatóállomáson már született egy ilyen különleges állat. Afrikában, Pretoria közelében is ekkor látott napvilágot két kis királygepárd. A szigorú védelmet élvező tenyészközpontnak rövidesen öt kölyköt sikerült összegyűjtenie, melyeket szoros rokontenyészéssel szaporították tovább. Vitatható e kísérlet kimenetele, hiszen a beltenyésztettség előre nem látható károkat okozhat a ragadozóknál. Mindenesetre a királygepárd egyre nagyobb számban fordul elő, és ma már fellelhető az afrikai rezervátumokban, főként a Serengetiben.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.